Mátra, enyhén csúszós utak, beláthatatlan kanyarok. Persze hogy itt kell előzni! Főszerepben: egy szerencsés őrült.

A szerpentinen felfelé kapaszkodott egy Uaz a maga szerény tempójával, kettővel mögötte mi. Eszembe se jutott előzni, mert bár már nagyon vártuk a túrát, nem tűnt arányosnak a kockázat. Azt a pár kilométert majd megtesszük 60km/h helyett 40-nel, ki fogjuk bírni. Az egyik kanyar előtt közvetlenül a tükörben feltűnt egy bátor vállalkozó, aki nem bírta tovább cérnával, és itt érezte úgy. hogy az élre kell törnie. Egy tökéletesen beláthatatlan kanyar, amit ráadásul záróvonal is ékesít épp az olyan lények számára, akik maguktól nem észlelik a veszélyt. Szerencsére a szemből érkező Corsa is ráért, szép lassan érkezett, így fékezéssel és lehúzódással közösen megmentettük a sietős autóst (és magunkat) a papírmunkától/szerviztől/kórháztól/hullaháztól. (A megfelelőt a sors húzta volna alá.)