...ééés még mindig nincs vége a pénteknek! Csendes utca, a távolban megy előttem valaki. Be akar kanyarodni, de vajon tényleg így gondolja-e? Már épp utolérem, amikor mazsolát szimulál, és satu állóra fékez előttem. Vajon normális az ilyen? Megijedt, hogy nem fér be az onnan kihajtó autó mellett? Oda két nyerges kamion is röhögve beférne. Egy íratlan dolog a közlekedésben, a mindennapi rutin, hogy ilyenre nem számít az ember. Tegye fel a kezét, aki tökéletesen felveszi a tempóját egy bekanyarodó autónak, közvetlenül annak manővere előtt! Lelassítunk, de még a nagyobb tempóban arra számítunk mögötte, hogy már kanyarodik is. Ez egyfajta kölcsönös bizalom. Ezekben a szituációkban én a féken szoktam tartani a lábam. Ezekután már azt is tudom - nemhiába, a mai napon megmentettem még egy szutyuki hátulját is. Jócselekedet letudva, kioldom a csomót a nyakkendőmön...:-)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
diego 2011.10.26. 15:08:37
Mákos 2011.10.28. 21:36:26